Mit jelent az a szó: V I T A M I N

Erre próbálok meg válaszolni röviden a pécsi tudományegyetem Orvostanhallgató inak szakácskönyvéből röviden kivonatolva csakis tájékoztatás jelleggel.Tehát a cikkünk forrása:
/az Orvosi Laboratóriumi és Képalkotó Diagnosztikai Analitikus alapszak hallgatói részére;Szerzője pedig Kelemen János/

A vitaminokról manapság mindenki hallott, és a hétköznapi ember is nagyjából tisz- tában van vele, hogy mit jelent ez a fogalom: a vitamin a szervezet számára fontos anyag, aminek hiánya betegségekhez vezethet.

Nézz szét a vitaminjaink között!

Szétnézek

Azt már kevesebben tudják, hogy a vitaminok jelentőségével „csak” kb. 100 éve van tisztában a tudomány, mert a vitaminok felfedezése, előfordulásuk, szerkezetük, sajátságaik és fiziológiás hatásuk vizsgálata igazán csak a 20. század elején kezdődött. Pedig a vitaminok hiánya által a szervezetben kialakult betegségeket és tüneteket már régóta ismerte az emberiség, sőt a tapasztalatok és megfigyelések alapján néme- lyiket gyógyítani is képesek voltak anélkül, hogy azok kialakulásának okaival tisztá- ban lettek volna. A vitaminhiányok okozta bizonyos megbetegedések gyakran olyan sok embernél fordultak elő bizonyos néprétegek körében, hogy járványnak tekintették, és úgy is kezelték.

Csak tényleg nagyon röviden ezekről a bizonyos hiánybetegségek példaszerűen néhányat  megemlítve.A teljesség igénye nélkül:
-
Az A-vitamin hiánybeteg-ségeként kialakuló farkasvakság (hemeralopia) gyógyítá- sáról a kb. i.e. 1500–1600-ból származó, írásos orvosi emlék, a George Ebers-ről el- nevezett Ebers-papirusz is említést tesz: Egyiptomban a farkasvakságot nílusi halak májával gyógyították. Ugyanebben az időben Kínában is májat és mézet alkalmaztak a betegségre. A Hippokratesz tanait és műveit összefoglaló, az i.e. 3–4. századból származó Corpus Hippocraticum mézbe mártott marhamájat javasol a farkasvakság gyógyítá- sára.
-
A leírások alapján a C-vitamin hiánya által kiváltott skorbutot is ismerték már az ókor orvosai: Hippokratesz, Aretäus, Plinius és mások. Az ízületi és izomfájdalmakkal, bőr- és fogínyvérzésekkel, fogínysorvadással, végtagbevérzésekkel, fekélyekkel, gyo- morpanaszokkal, gyengeséggel és kimerültséggel járó skorbut Július Caesar légiói- ban is súlyos veszteségeket okozott. A vikingek is „találkoztak vele” hosszú tengeri útjaikon, sőt a skorbut szó is valószí- nűleg viking eredetű: a skorbutban szenvedő normann hajósok a testükön jelentkező fekélyeket bjur-nak nevezték, melyekből, ha kifakadtak, a zsíros tejhez hasonló, sűrű skyr váladék ömlött ki ebből alakult ki a betegséget jelölő skyrbjur, mely az észak-né- met tengerpartokon, az Elba torkolatvidékén a keményebb hangzású, német Schor- bock kifejezésre módosult, ami aztán skorbutként terjedt el. A skorbut különösen a középkorban és az újkorban szedte áldozatait, amikor a városokban télen nem jutott elég zöldséghez és gyümölcshöz a lakosság, vagy a hó- napokig tartó tengeri utazások alatt hiányoztak az étrendből a friss, zöld növények. Vasco de Gama, Kolumbusz, Magellan és James Cook a felfedezőútjaikon fő- ként a skorbut miatt vesztették el tengerészeik nagy részét. A skorbutot ráadásul ragá- lyos betegségnek tartották, és „tengeri pestis”-ként is emlegették. Tapasztalataik alapján a tengerészek használtak először tudatosan friss, zöld növé- nyeket, gyümölcsöket, zöldségeket vagy ezek kivonatait a skorbut ellen. Ilyen volt pl. hagyma, melynek fogyasztása megakadályozta a hajókon a skorbut kialakulását. 1536-ban a francia Jacques Cartier a kanadai Szent Lőrinc folyón hajózva a que- beci indiánoktól tanult fenyőtűleveles főzettel gyógyította skorbutos tengerészeit. 1601-ben az angol Sir James Lancaster admirális elrendelte, hogy az Indiába hajózó angol kereskedelmi flotta hajóin a tengerészek naponta 3 kanál citromlevet kapjanak a skorbut ellen. Ezt a gyakorlatot később a holland hajók is átvették a 17. században. 1737-ban Johann Kramer osztrák katonaorvos a háborús hadjáratok alatt jelent- kező skorbut ellen leveles zöldséget és bizonyos gyümölcsfajtákat, főként citromot és narancsot vagy ezek levét javasolja mint megbízható gyógyszert. Ajánlja továbbá a savanyú káposztát is, „melynek fogyasztása megelőzi a bajt”. A holland J. F. Bachstrom szerint is „táplálék tekintetében a friss zöldség és gyü- mölcs hiánya kétségtelenül a skorbut egyetlen oka”. 1747-ben a skót James Lind, a ’Salisbury’ vitorlás hajóorvosa skorbutos tenge- részekből két csoportot kialakítva egyértelműen bebizonyította, hogy a citromlevet rendszeresen kapott matrózok között egynél sem alakult ki skorbut, míg a szokásos ételt fogyasztók közül néhány hét alatt sokan megbetegedtek. Amikor azonban ezek is kaptak citromlevet, meggyógyultak.
-
A D-vitamin hiányaként jelentkező angolkór (rachtitis) tüneteinek első összefoglalója 1651-ből az angol Francis Glisson (1597–1677) nevű orvostól származik, és az or- vosi elnevezést is ő alkotta: rachtis (görög) = hátgerinc. Glisson a „Treatise of the Rickets: Being a Disease Com- mon to Children” című, Londonban kiadott könyvében részletes leírást ad a főként gyerekeket sújtó angolkórról, természetesen nem ismerve még annak táplálkozási hiá- nyosságokra visszavezethető okait

Nézz szét a vitaminjaink között!

Szétnézek

-
A D-vitamin hiányaként jelentkező angolkór (rachtitis) tüneteinek első összefoglalója 1651-ből az angol Francis Glisson (1597–1677) nevű orvostól származik, és az or- vosi elnevezést is ő alkotta: rachtis (görög) = hátgerinc. Glisson a „Treatise of the Rickets: Being a Disease Com- mon to Children” című, Londonban kiadott könyvében részletes leírást ad a főként gyerekeket sújtó angolkórról, természetesen nem ismerve még annak táplálkozási hiá- nyosságokra visszavezethető okait
-
A B1-vitamin hiányában fellépő beriberi (= részeg járás, merev járás) tüneteit már az i.e. 2697-ból származó régi kínai feljegyzések is említik, de leírásai előfordulnak a középkori európai és japán feljegyzésekben is: izomgyengeség, a végtagok merevsé- ge, járásképtelenség, a végtagokon és a testen kialakuló ödémák, láz, ideggyulladás, 10 1. TörTéneTi áTTekinTés szellemi tunyaság, bénulások, melyek igen gyakran halálos kimenetűek voltak. A beriberi kifejezés szin- galéz eredetű, ahol jelentése „végzetes elgyengülés”.

A vitaminok felfedezése:

 A vitaminok felfedezőjének Christiaan Eijkmann (1858–1930) holland katonaor- vost tartják, aki Hollandia indonéziai gyarmatain (Jáva, Szumátra) a beriberi kialaku- lását kutatva jött rá arra, hogy az állati és emberi szervezet működéséhez az alapvető tápanyagokon (fehérje, zsír, szénhidrát) kívül további anyagokra is szükség van, me- lyek bizonyos természetes táplálékokban megtalálhatók. Ehhez kapcsolódóan pedig az is kiderült – szemben az orvostudomány által akkoriban általánosan elfogadott nézettel, miszerint a betegségek okozói méreganyagok vagy mikrobák (baktériumok) –, hogy valaminek a hiánya is okozhat megbetegedést. Az angol James Lind (1714–1796) már az 1750-es években a táplálkozás alapvető anyagainak tartotta a fehérjéket, zsiradékokat és cukrokat.

Akkor jöjjön a lényeg a név hogyan alakult ki hogyan lett miért lett a neve :
 “VITAMIN”
Mint oly sok más felfedezés a világon ez is egy “tévedés” következménye!

1911-ben a Londonban élő lengyel kémikus, Casimir Funk (1887–1967), miután arról olvasott Eijkmann egyik cikkében, hogy a hántolatlan rizs fogyasztása kedvezően hat a beriberi ellen, megpróbálta kinyerni a beriberi ellenszerét rizskorpából. Néhány hónap alatt sikerült is neki rizshéjból kivonni a hatóanyagot, amit kémiai tulajdonságai alapján bázikus karakterű, nit- rogéntartalmú aminként azonosított. Ezért kapta az új anyag Funk-tól 1912-ben a ’vita amine’ (= vitális, azaz életfontosságú amin) elnevezést (vita (latin) = élet). Eb- ből alakult ki aztán a vitamin kifejezés (1.7. ábra). A későbbiekben kialakuló elnevezési rendszerben a Funk-féle ’vita amine’ hatóanyaga lett a B1-vitamin, amit azonban máig is gyakran a funkció vagy az ösz- szetétel alapján kialakított fantázianeveken említenek: aneurin (= az ideggyulladás (neuritis) ellenszere) vagy tiamin (= kéntartalmú (tio-) amin). Néhány év elteltével, amikorra már az újonnan fel- fedezett, hasonló hatású, létfontosságú anyag némelyikéről kiderült, hogy nem amin, sőt nitrogént sem tartalmaz, a szó végi ’e’ elhagyásával, Drummnd javaslatára, 1920- ban véglegesült a vitamin szó (lásd alább). Funk azt is olvasta, hogy még 1890-ben Eijkmann galambokon is beriberit idézett elő egyik kísérletében. A leírás szerint a beriberiben szenvedő galambok lábai és ujjai merevek, képtelenek voltak állni, hátsó felükön „ültek”; fejüket sem tudták egyenesen tartani, nyakuk mereven hátrafeszült egészen a hátukig, csőrük hegye felfelé nézett, begyük magasabbra került a fejüknél. Funk maga is kiváltott beriberit galambokon, melyeket aztán egy előadására is elvitt. Miután elkezdte az előadását, és beszámolt arról, hogy sikerült kinyernie a rizshéj hatóanyagát, beinjekciózta vele a repülésre képtelen, merev, vegetáló galam- bokat. Az előadás végére a galambok állapota látványosan javult, néhány még a re- püléssel is megpróbálkozott. Funk vitaminját ezért később repülési vitaminnak is nevezték.