A tejsavófehérje ára

A tejsavófehérje-gyártás költségei magasak, de nem kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy izmot építhessünk. Minden bizonnyal tisztában vannak azzal, hogy a tejsavófehérje valahol a legelején van a minőségi izomépítéshez szükséges étrend-kiegészítők rangsorának. A tejsavófehérje az egyik legjobb fehérje, különösen akkor, hogy a gyors felszívódás is választási szempont - például ha az edzés körüli időszakban szeretnénk azt fogyasztani. A tájékozottabbaknak valószínűleg az sem újdonság, hogy a tejsavófehérje ún. protein szubfrakciókból (alrészekből) áll össze.
A fehérje-alrészek közé tartoznak az immoglobulinok, a glikomakropeptidek, a bovin szérum albumin, a béta-laktoglobulin, az alfa-laktalbumin, valamint az olyan kisebb peptidek, mint a laktoperoxíidázok, a lizozim és a laktoferrin. Ezeket gyakran a fehérjekiegészítők címkéjén is feltüntetik. Minden egyes fehérje-alrésznek megvan a maga hasznos biológiai funkciója. Ez már nagyon régóta ismert, amit bizonyít egy másik olasz mondás 1777-ből: "Allevato con la scotta il dottore e in bancarotta." - "Ha mindenki tejsavón nőne fel, az orvosok csődbe jutnának"
Ez a jó hír! A rossz hír pedig az - ami az élelmiszeripari folyamatokban tájékozottaknak biztosan nem számít újdonságnak - hogy a minőségi tejsavófehérje-gyártás költségei magasak és emelkedőben vannak. Ahhoz hogy megértsük ennek a miértjét, érdemes áttekinteni, hogy is jut el a tejsavófehérje a tejgazdaságokból a shakerekbe.

A tejsavófehérje árát elsődlegesen meghatározó tényező magának a tejnek az ára. A tejsavófehérjét teljes tejből vonják ki. Világszerte egyre nagyobb a kereslet a tej iránt, különösen az olyan nagy országokban, mint Kína vagy Oroszország, éppen ezért még az amerikai tejgazdaságok jó része is inkább ezekre a piacokra termel.
A bővülő kereslet felnyomja a tej árát. A tej egy része a sajtkészítő üzemekhez kerül "leválasztásra" a tej többi részéről. A tejet a sajtkészítőkhöz jellemzően tartálykocsikkal szállítják. Itt jön be a következő ártényező a képbe: az üzemanyagárak. Ha az üzemanyagárak emelkednek, a sajtgyártás és ezen keresztül a tejsavófehérje-gyártás költségei is nőnek. A magasabb költségek természetszerűleg a fogyasztói árban is megjelennek.

Miután a tej megérkezik a sajtkészítő üzembe, ott azt alaposan megvizsgálják és a minőségét megfelelőnek találják, hűtőtartályokba pumpálják. Ezután következik a pasztörizálás, amely egyfajta hőkezelés a veszélyes baktériumok elpusztítására. A tejet a pasztörizálás után visszahűtik és megkezdhető a sajtgyártási folyamat. A sajt fehérjetartalmát túlnyomórészt a kazein adja, ami a teljes tejfehérjének hozzávetőlegesen a 80%-át teszi ki. Egészen a közelmúltig a tejsavó további feldolgozását a tejfeldolgozó cégek nem tartották gazdaságosnak. Így ez a folyékony tejsavó, annak ismert hasznos tulajdonságai ellenére, gyakran kiöntésre került. Mára ez gyökeresen megváltozott. Már a komolyabb sajtgyártó cégek is felismerték a tejsavóban rejlő előnyöket és felvették tevékenységi körükbe a tejsavó feldolgozást. A tejből kivont tejsavó tehát tovább folytatja útját és elkezdődik az a szűrési folyamat, aminek a végterméke az a turmix, amit annyira szeretünk.

A tejsavó-permeátumnak, ami a sajtgyártás során kivonyásra kerül, csak 15%-a tejsavófehérje. A többi lényegében tejcukor (laktóz) és zsír.
A cukor és a zsír eltávolításához a tejsavót szűrési folyamatok sorozatán kell átvezetni. Ezt hívják ultraszűrésnek. Ez a szűrési folyamat egészena 80%-os fehérjetartalom eléréséig tart és eredményképpen megkaphatjuk az ún. tejsavófehérje koncentrátumot. A másik lehetőség a szűrési sorozat folytatása, amivel elérjük a tejsavófehérje izolátumot, a proteinek "non plus ultra"-ját. A folyamat azonban, aminek során további cukor és zsír kerül eltávolításra és 90 vagy annál is magasabb fehérje szálzalékkal rendelkező terméket kapunk kézhez, költséges, mert a tejsavófehérje izolátum előállítása mindenképpen mikroszűrést igényel és az ehhez használt membránok drágák és gyakran kell cserélni őket.
Egy másik eljárás az ion-cserélés, ami hasonlóan komplikált és költséges. Ezért drágább az izolátum a koncentrátumnál - és mint láthattuk, már a koncentrátum előállítása sem olcsó mulatság.

Akár koncentrátumról, akár izolátumról van szó, a gyártási folyamat utolsó lépése a porlasztásos szárítás. A folyékony fehérje egy folyadék-porlasztóba kerül, ahol cseppecskékre bomlik.
A cseppecskéket forró levegővel fújatják, ami eltávolítja a nedvességet és a fehérje porrá alakul. A legtöbb minőségi tejsavófehérje instantizáláson is keresztül megy, ami jobb oldhatóságot eredményez. A tejsavófehérje-port ezután csomagolják és megy az étrendkiegészítő- illetve élelmiszeripari cégekhez.
Egyre több és több élelmiszerhez adnak tejsavófehérjét, így a nagy élelmiszeripari konglomerátumok válnak a legnagyobb tejsavó felvásárlókká. Sokkal nagyobb piaci erővel bírnak, mint bármelyik étrenkiegészítő gyártó cég. Keresletük a tejsavófehérje iránt, szintén komoly árfelhajtó tényező.
Akik komolyan gondolják az izomépítést, úgy sem fognak lemondani kedvenc étrendkiegészítőjükről, ha azonban szűkös a költségevetés, jól jöhet minden ötlet, amivel csökkenthetjük az általunk kifizetett árat.

Mindig a lehető legnagyobb kiszerelésben vásároljunk!
Adagonként biztosan olcsóbban jövünk ki, még ha egy alkalommal több pénzt hagyunk is ott a boltban. Annak, ki szűkös keretből gazdálkodik, megfontolandó, hogy maradjon a koncentrátumnál és ne ruházzon be izolátumra. Mindenki kikalkulálhatja magának, hogy a plusz forintjaiért kap-e plusz fehérjét vagy sem, ha koncentrátumról átvált izolátumra. Azonban a koncentrátum több laktózt tartalmaz, tehát a tejcukorérzékenyeknek valószínűleg az izolátum a jobb választás, ugyanakkor a laktóz javítja számos ásvány és vitamin felszívódási képességét.

2014 @ Fit Muscle Magazin